Leírás

Amatőr írások elemzése, kritikák esszék.

Címkék

Friss topikok

  • kertesz100: @powerage: Nem moderáltalak ki, mert itt vagy. És érdemben is tudsz valamit mondani a dolgokról, v... (2012.04.02. 11:29) SF magozok
  • kertesz100: Ez egy régebbi írásom, ami már megjelent az sfportal.hu oldalon. Úgy érzem ennek itt is helye van. (2012.04.01. 15:51) Kései sirató

Archívum

2012.04.01. 10:09 kertesz100

SF magozok

SF magozok…

 

 Tanult barátom példáján felbuzdulva, én is vitorlát bontottam – de mint gyáva hajós, és nyelveket nem tudó analfabéta-, csak hazai vizekre merészkedtem. Bele az Sfmag nevű „frissvizű” tavacskába. És reménykedem, megúszom belefulladás nélkül. Mert ha ez esetleg megtörténne, mi lenne azokkal, akik ezt saját kezűleg szeretnék velem elkövetni. Az élet nem lehet ennyire igazságtalan velük! És akkor bízva és remélve, szigetecskétől szigetecskéig hajózok, és megnézem kik és mik laknak ott. Igazai „világkörüli” felfedező út még majd kiderül, hogy az SFmag, gömbölyű!.

 

Akkor most részletesen.

 

Juhász Viktor: A polidori 

Ez a „Bátky János” magyar irodalmár nem azonos azzal, aki Londonban és az ősi Pendragon kastélyban téblábol. Ez egy sótlan unalmas pasas, aki érdektelen bonyodalmakba keveredik, és az istennek sem akar bele lendülni, hogy valami izgalmasat cselekedjen. Még az is lehet, hogy impotens, mert igazából még a nők sem érdeklik. És nem izgatja a saját története sem. Valami homályos köd gomolyog elő, egy vámpírtörténetről, de ha jobban figyelünk, csak a köd marad. Pedig a példa – akire/amire kimondatlanul, hivatkozik-, Szerb Antal Pendragon legendája, egy vidám, sehova be nem sorolható zseniális iromány. Ha a szerzőnek fele ilyen összejött volna, még a lábujjait is megnyalogathatná az örömtől, és én is nagyon boldog lennék. De itt csak a ködös szemerkélő eső maradt, valami homályos Londonnal, egy ködös Polidori doktorral, egy távoli, talán soha nem volt filmmel, és közhelyekkel arról, hogy mi magyarok szinte leszármazottai vagyunk a vámpíroknak.

Ha a főszereplőnk cselekedett volna, vagy esetleg olvashatjuk a kétségeit,…  de itt nem hezitál a szereplő, hanem szétnyavalyogja a történetet. Így izgalmas lehetőségek vesztek el a ködbe és én „fázósan álltam a történet közepén”, vagy az angol télben nem is tudom.…

 

 

Lavie Tidhar: A Pók holdja

Egy kis távolkeleti misztika és városkép, nyakon öntve a jövő űrhajóival, és a mélyég sárkányaival, és még ki mit akar. Minden nagyon hangulatos, csak az értelme nem akar össze jönni. Legizgalmasabb az, hogy sexbabákkal akarnak megműveltetni egy világot, hogy abból valami legyen. Inkább pár bolygóátalakitó gépet kellett volna venni. De mindenekfelett a langyos „misztikum” pár szokvány sf közhellyel meglocsolgatva. És a történet kifordul a Nagy Kozmikus Sötét Semmire. Bár közben volt egy franciás hangulat is, csak a történettel nem tudtam mit kezdeni, de az író sem…Ja, és máig nem tudom, miért ez a cím. 

 

Jakob Schmidt: Szüret 

Hát mikor elolvastam, az a hír jutott eszembe, nemrégen kiderítették, hogy a kutyák ki tudják szagolni a rákot egészen korai stádiumban. Erről is lehet majd valamikor írni egy jó sf-et. Persze akkor nem kell húsangyalokat, meg különböző fegyvereket felvonultatni és szentimentális érzelmeket belekeverni. Csak simán írni egy olvasható átélhető történetet. Persze „dörzsölt agyú sf rajongóknak” ez nagyon kevés lenne. Kell a jó szakmunka közhelyekkel, meg egyéb jól-átérezhető izékkel. Olvasható, csak nem tudom minek. Mesének nem jó, történetnek feledhető. És nem értem, a szerző miért csinálta, ha nincsenek gondolatai, véleménye a világról, csöndben is maradhatna. Bár azért nem fizettek volna.

 

Csupor Béla: Kontraszelekció 

Minden annyira közhelyes, és már máskor máshol is megírt, hogy az már fáj. De az író ismer valamit, és én ez miatt a tudás miatt, feledek mindent, és megelevenedik számomra a történet. Sokáig nem bírom elfeledni. Ezért, és így kell ilyen történeteket írni. Persze ezt a tudást nem íróoskolákban oktatják. Úgy hívják, Tehetség meg Élet.

 

Cat Rambo: Nékem a szirének már nem énekelnek 

Jól megteremtett környezet, közepesen ábrázolt szereplőkel. Pedig lehetett volna jobban is, hiszen a novella E/1-ben van elmesélve. És az ember, ha magában beszél, olyanokat is „kimond”, amit E/3-ban nem is merne. Aki nem hiszi, álljon meg egy jó nő mellett és próbálkozzon... És pont ez miatt kellett megállapítanom, vagy a mesélő vagy az író nem őszinte! Hiszen a novella alap konfliktusát a szexuális hovatartozás képviseli, vagy inkább annak egy rosszul, de divatosan megfogalmazott formája. És itt lett volna a főszereplőnek mondani valója E/1-ben. És ha már a hajó MI-je hozzá fért a világhálóhoz, ő is szétnézhetett volna pár szexuális tanácsért. Olvasás után egy kedves hölgyismerősöm mondása jutott eszembe: „A férfiak azt hiszik, hogy egy nő akkor boldog, ha minden testnyílása be van tömve!” A főszereplő betegesen naivnak mutatkozott, pedig E/1-ben a mesélőnek őszintének illene lenni, de legalább az író lett volna az…  A többi jó és élvezhető iparos munka volt.

 

Horváth Norbert: Az elátkozott erdő 

Szakmailag rendesen összehozott írás, még azt a látszatot is felvillantja, mintha valami mélysége is lenne. Óz a csodák csodája, csodák-csodájára előrángatva, és „meglelkesítve”. Biztos az amerikai olvasó az összes haját eldobná a kikacsintásoktól, és a langymeleg mélabútól. (Ha valaki majd lefordítja nekie, angolra). Nekem csak a szemem sarka görcsölt be, esetleg bandzsítani tudtam volna. Hiányoltam a Gyáva Oroszlánt és a Madárijesztőt. Lehet azok majd egy másik sf-ben kerülnek elő? De a mostani így is nagyon „irodalmiasch”!

 

 Tobias S. Buckell: Tagadd meg Babilont! 

Jó iparos munka, de nem science-fiction, még akkor sem, ha a háttérben rakétákat emlegetnek. Mondjuk, szürrealista novellának elmenne. Az viszont igaz, hogy a szerző nagyon ismerte és tudta használni a szakmát. Nem tudom a szerkesztőt mi tévesztette meg, amiért beválogatta. Mért hitte róla, hogy science-fiction? Nem az! Az író módszerével bármit meg lehetne írni, akár egy csirketenyésztő tíz napját is, ami majd megváltoztatja a világot, mint köztudott!

 

Steve Stanton: A tökéletes pár  

Egy Dickens-es hangulatú történet, a jövőbe helyezve. Darabokra hullott világ, szokásos „jövőbeli problémákkal”. A környezeti nyomor mellett, még mindenkinek meg van a saját nyomora, a szerveit kell, hogy árulja a megélhetése miatt. Olvasás közben elgondolkodtam, milyen jó, hogy azért az embernek vannak páros szervei is. Középszerű iparos munka könnyedén olvasható. Egy hatalmas tévedés van benne, aminek ha utána néz az író, nem követi el. Azt írja, hogy a nőt, valamikor bandában megerőszakolták, és még azt is megölték, aki a segítségére sietett. Közben pedig a hölgy gondolatban arról áradozik, hogy a férfinek milyen csodás teste van, és milyen fantasztikus vele lenni. Ez így nem működik. Talán ez volna az igazi fantasztikum a novellában, ha ez így lenne. Hiszen az ilyen esetekről és a lelki törésekről a pszichológusok hosszan tudnának értekezni. És a „magas irodalomban” van pár könyv, ami ezzel foglalkozik. Azt csak egy kocsmai társaság hiheti, hogy „a nők, azok már csak ilyenek!”

 

Péterfi András: A pálya  

Jól megfogott hangulat, kicsit hosszúra eresztve, és fájdalom, a vége is könnyedén kitalálható. De az író nem poénban gondolkodott. Sajnos nem birtokolta azt a költőiséget, ami ahhoz kellett volna, hogy az írás igazán életre keljen és hatni tudjon. Így kissé fakó lett a mese. Talán ha a két valóságot nyelvileg is elkülöníti, hatásosabb lett volna. Esetleg, egymás mellett elmozduló monológok, ami az olvasó számára párbeszédnek hat. De nincs semmi szégyelleni való, ha lefordítanák angolra, és az író nevét is, és még hozzá tennénk pár város és ital nevet, úgy „külföldiül” a magyar olvasó is csettintene.

 

Fehér László: 8 óra 

Ha szent Pál kezéből kiveszem a kardot, Péter kezéből a kulcsokat, és András is ott áll andráskereszt nélkül, akkor a néző nem ismeri fel, hogy melyik szentet is látja. Mert az ábrázolásukhoz kötött atributumok tartoznak, amik jelzik, kiről is van szó. Megadott témákhoz, adott jelképek rendelődnek. Ennél az írásnál nem csak én bizonytalanodtam el, hanem az író is, de még a szerkesztő is. Mert beválogatta egy sf antológiába, pedig csak egy nagyon sima hétköznapi pánik leírása. Egy hangulatosan megírt pánikroham, egy irodai dolgozó hétköznapjaiból. Van ugyan az írásnak egy olyan ködös jelzése is, mintha itt már mindenki idegen lenne és a főszereplő az utolsó igazi emberi lény, és kívül már az „alienek” kaparásznak. De ebben az állapotban sok minden elképzelhető. Tehát egy hangulatos írás, de nem science-fiction.

 

 Kij Johnson: Pónik 

Ha egy amerikai kis tininek ilyen álmai vannak, az megbocsátható, hiszen ő is nézi a reklámokat. Ha a szerző ilyet ír, az megbocsátható, ő is angolszász. Ha a szerkesztő ezt beválogatja egy science-fiction antológiába, az megbocsáthatatlan, mert nem figyelt! Ezek után várom a következő antológiában a „Barbi nász az avaron”, című magyar science-fictiont, Kis Adys időutazásos filingel, hogy valami sf is legyen benne. „Mert mi megérdemeljük”.

 

László Zoltán: Réges-rég 

A problémám csak az, mi van, ha valaki nem ismeri a Csillagok háborúját? Bár olyan ember nem szaladgálhat a föld felszínén! Jól van megírva, de a szatirikus hatást jobban ki lehetett volna domborítani. Mondjuk a két szálat erősen elválasztani és az egyiket realistán, a másikat álomszerűen kezelve a végére egybesimogatni. Sokkal több humort is elbírt volna, mert akkor nincs az a pici billenés a szentimentalizmus irányába. Már azért is kellene a humor, hiszen a valóságban a téma körül rengeteg mulatságos helyzet adódik. De csak így tovább, kellemes iparos munka.

 

 Daniel Pearlman: Óriás a házban

Apa fiú konfliktus, jól megírva, néhol már majdnem Kafkai a dolog, főleg a vége, szinte erőszakosan idézi Kafkát. Sajnos ez a vonal inkább csak irodalmias kikacsingatásból áll, semmi mélység. Probléma, hogy van egy jól olvasható írás, csak nem tudom mitől science-fiction. Mert a tudomány is hiányzik belőle, talán a fictionból akad pár morzsa. Semmi nem jelzi, hogy ez sf. Pedig szoktuk hangoztatni, hogy új science-fiction ötletek, meg vadiúj megvalósítás. Hát itt ezek nem fordulnak elő. Ő megint véletlen került bele az antológiába, mint Pilátus a Credóba. Esetleg a bogár a végén, ahogy zenél?

 

Aliette de Bodard: A Jaguár Háza, árnyékban  

Szerelmi történet, kaland történet, ninjás történet, szamurájos történet, dél amerikai inka történet, fantazi történet az idők kezdetéről vagy végéről, de nem mostról. Ja és még vannak nagyon férfias lovagi vonulatok is. És, hogy én is megnyugodjak, rádióadások, és csempészett nano-technika. (Hiszen az mostanság nagyon divatos). Meg költészetnek ható „mélygondolati vonulat”. Azért ez a rengeteg alkotórész valahogyan összeáll, még olvasható is, az író szakmai tudásának köszönhetően. Szegény fordító ezzel a sok egzotikus névvel ugyan csak megszenvedhetett. Tehát van egy coctail, és talán nem rontjuk el vele a gyomrunkat, ha felhörpintjük.

 

Frank Roger: A táncoló fények városa – beszámoló az összművészeti fesztiválról  

Valami új a science-fictionban. A legizgalmasabb benne, hogy a szerző a végletekig feszíti az ötletét. Ha humorosabban teszi, talán még érdekesebb, izgalmasabb lehetett volna. De így is egy vidám rémlátomás arról, mi lenne, ha a művészet győzne, mindenek felett.

 

Ursula K. Le Guin: A segrik ügye  

Hát igen, ezt az írást kellett volna a végére szerkeszteni, hogy tudjunk mire emlékezni. Bár így sem lehet a hangulatától és mondanivalójától egykönnyen szabadulni. Pedig csak annyi történik, hogy az író nagyon szigorú logikával végig gondol valamit, és azt leírja, olvasmányos, nem magyarázgató formában. Minden a helyén van, pedig számunkra ez egy igen csak fenekestül felfordított világ. Néha olvasás közben szinte csikorog az ember agya, mikor próbálja „visszakódolni” a történetet. Van min gondolkodni, főleg, hogy csakugyan úgy vannak-e jól a dolgok, ahogyan vannak. Napokig forog az ember fejében, és gondolom ezért érdemes írni. Meg olvasni is! Ilyenkor mindig visszatér a hitem.

 

C. C. Finlay: Lábjegyzetek 

Nagyon érdekes, és sajnos szinte megismételhetetlen vállalkozás. Az el nem mesélt történet elmesélése. És az én agyamra van bízva, hogy szolgálja ki magát. Hát izgalmas kaland. Valaki nálunk is megpróbálkozhatna egy ilyen írással, hátha felpezsdülne az állóvíz. Bár Maruzs Évánál olvastam hasonlót.

 

 

Miután kikötöttem az öbölben, férfiasan be kell vallanom, mikor a kritikaírásra készültem, újra el kellett olvasnom mindent, pedig előtte egy hónappal már megtettem. De csak két írásra emlékeztem az antológiából. A Kontraszelekció-ra és A segrik ügyé-re. A többi jótékonyan kihullott. Ez a két írás sugallt egy világot, ami számomra megelevenedett a szereplőivel egyetemben! A többi csak megpróbált sejtetődni, de nem sikerült.

Ez a félretevés még módszernek sem utolsó! Olvassunk el valamit, tegyük félre, és ha elfeledtük, akkor gondolkozzunk el azon, érdemes volt egyáltalán elolvasni? Arra már nem is merek gondolni, vajon megírni?

Az látszik, hogy aki válogatta, nem volt válogatós, vagy gyakran nem figyelt. Pedig általában fennen szoktuk hangoztatni, mi tartozik és mi nem a science-fiction műfajába. Ez is nagyon vegyesre sikerült. Nem voltak egetverő ötletek, soha nem látott, nem szagolt megoldások. De volt elfogadható iparos munka, jól olvasható szöveg. És néha és itt-ott megcsillant az a valami is, ami az írót iparosból művésszé teszi. Kár, hogy csak ritkán. De hát olyan ez, mint a szerelem. Bármilyen gyönyörű is „Bözsi”, megkívánni meg lehet - talán még parancsszóra is-, de szerelmesnek lenni bele, az már külső hatalmak kezében van. Hát valami ilyen a tehetség is. Kívánni szinte mindenki tud, de a szerelem csak a kiválasztottaknak adatik meg. Az pedig nem az ember kezében van, hogy ki lesz az. Lehet persze kikiáltani is, hogy ő az, vagy ő az.

Mi pedig csak olvassunk, és majd meglátjuk.

6 komment

Címkék: Kritikák


A bejegyzés trackback címe:

https://apatikus-firkasz.blog.hu/api/trackback/id/tr124353347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

acélpatkány · http://acelpatkany.blogspot.com/ 2012.04.01. 14:57:28

Ahogyan többször több helyen jeleztem feléd, ezek nem mind sci-fi novellák, így számon kérni rajtuk ezt felesleges.

Egyébként az a szép, hogy fent vannak a neten, így bárki elolvashatja és hozzászólhat a kritikáidhoz.

sfmag.hu/category/novella/

Zsolt501 2012.04.01. 19:02:37

Várjuk a többi kritikát is, és a saját írásokat is.

powerage 2012.04.02. 10:34:17

Ez az írás kicsit olyan hónaljszagú magány-feelinget áraszt magából, nem tudom, ez volt-e a célod vele, csimota...

kertesz100 2012.04.02. 10:46:26

@powerage: Ha úgy érzed, biztosan, de a szag csak átragadt rám, olvasás közben.l

powerage 2012.04.02. 10:58:32

@kertesz100:

Szerintem inkább még előtte hemperegtél bele valamibe és az rádragadt, levakarhatatlanul...

(Tipp: ha kimoderálsz egy hozzászólást, akkor igen ütődött lépés reagálnod is rá. Gondolj bele, az olvasó végigrágja magát a fenti süketeléshalmon és azt látja alul, hogy a szerző nem létező reakciókra válaszolgat...)

kertesz100 2012.04.02. 11:29:55

@powerage: Nem moderáltalak ki, mert itt vagy. És érdemben is tudsz valamit mondani a dolgokról, vagy csak a szagok bántanak?
süti beállítások módosítása