Apatikus Firkász

Medvülés

(meskete)

Tudta, ez nem a Százholdas Pagony, de nincs menekvés. Nehéz volt Füles testét végig vonszolni a folyosón. Élve is nagydarab kedves valaki, de így kiterítve, elveszett minden bája, csak a súlya maradt. Úgy látszik a halál mindenkit megváltoztat. A holo-erdő a falakban, mintha érzett volna valamit a tragédiából, mert őszbe fordult, a nap ragyogott még, de a levelek itt-ott elkezdtek hullani. RG persze hallgat, ilyenkor nem tüsténkedik, nem beszél bele a dolgokba. Bagolyt hiába kérdezte, csak a fejét csóválja, együtt érez, de többet nem tesz. Persze RG nélkül neki sincsenek ötletei.

Átszólt Bagoly, hogy RG üzent.

- Legalább valami használható üzenet?

- Azt nem tudom, de majd te eldöntöd. Elég ha elmondom, vagy tőle akarod hallani?

- Elég ha te mondod, ha tőle hallom, még válaszolok is neki valamit, és azt nem szeretném, mert mindjárt a büntető pontokat emlegeti.

- Azt mondta: „Talán, téli álmot kellene aludni”.

Furcsa, mikor Bagoly kéthangúvá válik. Nem csak ő mondja, de azt is hallani, akit idéz, mikor nagyon fontos, akkor csak az idézett hangot hagyja meg, néha az is igen nevetséges tud lenni. Főleg mikor Füles hangján szólalt meg. Ült a hatalmas ágon az odú előtt és beszélt a szárnyait lengette, persze ez csak kép, mert ő messze van innen. De most csak RG-t idézte, félig meddig. Még arra is gondolhatott, azért ebben a formában, mert nem ért teljesen egyet az utasítással, vagy inkább tanáccsal, a fene sem tudja mi ez az egész.

- Téli álmot! Csakugyan jó, hogy tőled hallottam, mert különben igen cifrát mondtam volna. Te mit gondolsz, mi akar ez lenni?

- Hát, gondolni sok mindenre gondolhatok, de ha tudományosan akarom megközelíteni a kérdést – idegesítő mikor ennyire azonosul a szereppel-, talán a te medveségedre gondolt, vagy arra, hogy egyre hidegebb lesz.

- Talán igazad van, ha nem sietek, mindenkibe bele fagy az indulat és akkor már csak otthon olvasztanak ki bennünket, vagy ott sem, és soha sem. Befagy a Százholdas Pagony.

- Csak nyugalom Micimackó, a helyzet ugyan válságos - emelte fel a hangját-, de biztosan van célravezető megoldás.

- Hogyne, mindnyájan bevonulunk a nagyhűtőbe, mert a világűrhöz képest az egyenesen forró. Olyan célravezető megoldás, hogy párját ritkítja. Ott aztán lehet téli álmot aludni. Akár az idő végezetéig el lehet szundizni, és még utána három nap.

- Nem teljesen erre gondoltam.

- Nagyon hálás lennék neked Bagoly, ha megosztanád velem, hogy mire gondoltál!

- Először is, enned kellene egy nagy csupor mézet, mielőtt valamihez is hozzá kezdenél. - Szárnysuhogtatással nyomatékosította mondandóját.

- Ha bohóckodsz, meg idegesítesz, hozzád vágok valamit. Tele van a bundám ezekkel a szerepekkel.

- Nekem is, de nem szeretem a büntetőpontokat. A méz meg erőt ad, még nagyon szükséged lehet rá.

- Jó, majd eszek - adta meg magát-, mondjad tovább. Valahogy ki kell keveredni ebből az állapotból. Bagolynak könnyű, mert őt a játék kezdetén összeépítették RG-vel, csak ha a hajó felrobban, akkor sérül meg, de én nemsokára kifagyok a bundámból, de leginkább az űrruhámból.- gondolkodott el Micimackó. - Azt nem tudom mi is történhetett, RG pedig úgy hallgat, mintha lefagyott volna, persze nem az űr hidegétől. Pedig nagyon megérdemelné.

- Tehát eszel mézet, megerősödsz, és megnézed Nyuszi gépét, mert úgy tudom, ott van valami feljegyzés erre az esetre is. Aztán meg majd kialakulnak a dolgok.

- Azok már most is ki vannak alakulva Bagoly. Még szerencse, hogy te életben maradtál, mert bele süketülnék a csendbe, meg az unalomba. Talán még RG is feldobta a talpát?

- Nem dobta fel, csak el van gondolkodva – emelte meg a hangját Bagoly.

- Hát az illik is hozzá, de azért említsd meg neki, ne nagyon és főleg ne hosszan merüljön el gondolataiba, mert a végén még én is bemondom az unalmast, aztán meg a Társaság, de az már neki. Azoktól aztán vonogathatja a pontokat, mert ők nem játszanak.

- De mi igen Micimackó, és ezt ne feledd el. Gondolj arra, ez egy nagyon egyszerűen játszható mese, lehetett volna rosszabb is, valami az Ezeregyéjszakából, vagy a Pancsa Tantrából, esetleg egy afrikai mese, foltos hiénákkal.

- Jó, hogy a Mesefolyamok Óceánját nem emlegeted, mert ott aztán lenne igazi választék.

- Hát ha bele gondolok…

- Ne gondolj bele, mert a Hulladémon meséje most nekem is eszembe jutott, pont azt cselekszem, ahogy a többiek testét összegyűjtöm, végig vonszolva a holo ösvényeken, én egyszer….

- Te egyszer el mégy, eszel egy kis mézet és megnyugodsz. Aztán nyugodtan majd kitalálunk valamit. Meg ott van Nyuszi panelja is..

- Jó, megyek a kuckómba, majd szólok, ha készen lettem. Addig szedd össze a bölcs eszedet és süss ki valami okosat, és majd szólj nekem is. Hiszen több fényévnyi körzetben te vagy a legbölcsebb Bagoly.

- Nagyon köszönöm – nyugtázta Bagoly a dicséretet.

Elindult a kuckóba, egy hatalmas odvas fa törzsébe kellett bemennie, és ott volt az almárium, és abban sok minden egyéb mellett, méz is volt. Még szerencse, nem vették a mesét szó szerint, minden csupor mellé volt kanál is csomagolva.

Evés közben kezdett megnyugodni, csak akkor lett újra ideges, mikor a csupor megszólat „alaposan, fenékig”. De erőt vett magán, hiszen csak egy kis beépített vacak, ezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy jó étvágyat. Hirtelen Nyuszi képe jelent meg, milyen finoman és hangtalan ajakkal tudta formálni a szavakat, hogy „nagyon utálom a répát”, mindenki tudta mit mond, de mivel nem lehetett hallani, így nem is járt érte büntetőpont.

Miután a hasa tele lett – mese ide vagy oda-, egészen megnyugodott. Kezdte végig gondolni, hol is volt mikor ez a tragédia bekövetkezett. Mindenki meghal, a műszerek nagy része megbolondul, Mackó meg életben marad. Ha tudna hinni a csodákban, de egy rendes medve… bocs, a fene egye meg még, ebben a mézben is van valami szereperősítő adalék. „Tehát ha jobban megerőltetem az értelmemet, akkor eszembe jut, hogy az új kutatási eredményeket vittem be, a szigetelt kamrába. Ott a biztonság miatt olyan a szigetelés, hogy azt még akkor sem lehet kikezdeni, ha az egész Univerzum felrobban. Mert a Társaságnak legfontobbak a kutatási eredmények, a kutatók már nem számítanak. Akkor pedig valami kemény sugárzás. Nem tudom Zsebibabával mi lett, mert ő a legérzékenyebb a sugárzásokra. Persze ha jelzett is, én ott azt nem hallhattam. Őt is meg kellene keresni valahol, meg Tigrist is, és a többieket.” Már arra gondolt még egy csupor mézet meg kellene enni, de aztán mégsem, mert nem tudta eldönteni, ez a stresztöl van, vagy a játék-program miatt.

Böffentett párat, mert kicsit megülte a belsőjét a méz, majd elgondolkodott, most Bagolyt kellene megkeresnem, vagy megnéznem Nyuszi panelját. Aztán az is eszébe jutott, hogy Társaság ide vagy oda, de valamit kellene csinálni az adatokkal, ki telepíteni onnan őket és a legbiztonságosabb helyre behúzgálni mindenkit. Mert lehet a Társaságnak az adatok a fontosak, de nekem a társaim. Ha valahogy haza keverednek, akkor majd lesz valami, esetleg a Társaságot megüti a guta.

A holoerdő egyre őszebb lett, néha még az eső is eleredt, ez volt a legérdekesebb, mert nagyon valóságosnak tűnt, de teljesen szárazon maradt, pedig minden vizesnek látszott, érzett. És ez a vizes világ nagyon kietlen és magányos volt. Leült a fenyők alá, hogy összeszedje a gondolatait. Egyszerre csak Bagoly hangját hallotta.

- Nézd meg azt a panelt, mert én nem tudok hozzá férni, akkor pedig biztosan valami érdekes lehet rajta, és egyébként is minden lehetőséget alaposan meg kell vizsgálni.

- Alaposan, fenékig – mondta Mackó elgondolkodva.

- Most gúnyolódsz?

- Nem, csak úgy eszembe jutott, lehet a csupor utóhatása, de nem is érdekes, megyek, megnézem azt a panelt, de nekem is van egy ötletem.

- Mi az Mackó?

- Nem érdekes, majd Nyuszi panelja után elmondom.

- Pedig olyan kíváncsi vagyok.

- Tudod, aki nagyon kíváncsi az megkopaszodik, és a kopasz Baglyok nagyon nevetségesek.

- Most meg miért éles a nyelved?

- Nem éles, csak gondolkodom, és megyek ahhoz a panelhoz.

A panel Nyuszi lakásában, vagy inkább üregében volt. Egészen valóságosnak nézett ki ez az üreg, volt benne fűcsomó, kavicsok, meg minden, ami egy üreget olyan igazán üreggé tesz, még a homok is pergett benne. Két szekrény is állt oldalt az egyiket függöny takarta, gondolta ott találja meg a gép perifériáját. Nem tévedett, csakugyan ott volt. Közbe az jutott eszébe, ha itt kint a semmiben esetleg találkoznának az idegenekkel, és azok a hajóra jönnének, felállna a hátukon a szőr a kétségbeeséstől, hogy milyen értehetetlen ez a környezet. De reménykedett, nem szőrös a hátuk, így sokkal könnyebben megúsznák az ügyet.

Leütött pár billentyűt, de a gép nem reagált, majd újra próbálkozott, ekkor villogni kezdett. Aztán persze jelszót kért. „Mi sem logikusabb, ha gép volnék én is ezt tenném”. Sok választása nem lehetett, beütötte neki a répát, de furcsa mód nem reagált rá. Pedig biztosan csak ez lehetett a jelszó, hiszen Nyuszi nem szereti túlbonyolítani a dolgokat. De nem akart újra répával próbálkozni, mert esetleg a masina kiakad, vagy letilt mindent. Mackó beütötte a saját jelszavát, ami persze nem is lehetett más mint, méz. Egy ideig habozott kérette magát, de aztán megvilágosodott a gép képernyője.

Nyuszi jelent meg a képen és hozzá beszélt.

- Szerbusz Mackó, gondolom ha ez történt akkor baj van. Én ugyan utálom a bajt, de azt is tudom, legjobb minél hamarabb kikeveredni belőle, mert különben összeborzolódik a bajszom. – És tényleg kezdett neki borzolódni. – ha engem kerestél, akkor Bagolynál már próbálkoztál, lehet engem ajánlott, az is lehet, hogy nem. De most itt vagy Mackó, és én elmondom mire gondoltam. Ez a rész, nagyon külön van, mindent jegyezz meg, amit hallasz, mert utána, az adatok mindenestől megsemmisülnek és elő sem hívhatók. Utálnám, ha RG- bele turkál az életembe.

Tehát, le van a társaság nyuszi bogyózva, ha baj lesz, ki kell üríteni a szigetelt kamrát és ott mindenkit haza menteni. Hiszen testeink otthon vannak „naftalinozva”, ez a másolat igen jól működik, de nem a mienk. Az volna az igazi, ha csak a fejeket mentenéd meg, de még valaki gyilkossággal vádolna, pedig nem is te vagy a… de hagyjuk ez bonyolult, és most nem is fontos. Megpödörte bajszát. És aztán kifejtette a részleteket is, elmondott egy nanonizáló programot, amivel az adatokat szupersűríteni lehet, így a végén mindenki jól jár.

Micimackó nagyon örült, hogy egyre gondoltak, ezt meg is mondta volna Nyuszinak, ha itt van, de már duplán nem volt itt, mert a program is sebesen törlődött. Volt Nyuszinak humora, mert répák kiszedése és az égben való elillanása kísérte a megszűnést képileg.

- Hát akkor nincs más hátra, neki kell gyürkőzni.

- No, mondott valamit - kérdezte Bagoly mikor Mackó ki jött Nyuszi házából. Még a lábát is letörölte, nehogy valami olyan is kikerüljön, amit Nyuszi nem szeretett volna. Mert akkor RG hatalmas patáliát csap és a Társasággal fenyegetőzik. Micimackó magában már el is nevezte a társaságot „Amillnek”. Mert ha csekély értelme nem csalt, valahogy így hívták ennek a őket szomorító mesének a szerzőjét.

- Mondott, adott egy jó nanonizáló programot, ami még a hasznomra lehet. – azért sem mondok el Bagolynak semmit, annyira össze van nőve RG-vel, nem szeretném, hogy valami is idő előtt kiderüljön.

Jól sejtette a dolgot, mert mikor neki állt az anyagot nanonizálni, már a zsigereiben, sőt a pocakjában érezte RG nem tetszését. De nem szólt, csak „nemtetszett”. Szólásra csak akkor nyitotta kommunikációs csatornáit, mikor Mackó kész lett és mindent becsomagolva kitett egy nagy ládába, egy gödörbe. Pedig még köveket is rakott rá. Ekkor még csak hümmögéseket lehetett hallani. De mikor neki állt és mindenkit bevonszolt, akkor már szinte fizikailag érezte az ellenkezést.

Fülest csak kicsit kellet odébb húzni, leginkább azért, hogy a többiek elférjenek. Tigrist két szikla közt felakadva találta meg, biztosan valami új vad ugrását gyakorolta, mikor telibe kapta a sugárzás. Valamivel könnyebb volt vele zöldágra vergődni, mint Fülessel, csak a sziklák közül jött ki nehezen. Nem akarta, hogy bármije megsérüljön, mert kölcsön test ide vagy oda, pont úgy tud fájni, mint az igazi.

Malackát többfelé kereste, aztán a házában találta meg. Belépés előtt ösztönösen csöngetett, sőt várta is kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy most Malacka egyáltalán nem fogadóképes, vagy legalábbis nem fog kikiabálni.

Mikor belépett a házba nem akart hinni a szemének, a látvány megdöbbentő volt, Malacka éppen sepregetni akart, mikor a halál kicsavarta kezéből a szerszámot, ha majd feléled, biztosan hálás lesz a sugárzásnak, hogy ilyen végzetes tévelygésében megakadályozta.

Már csak Kangát és Zsebibabát kellett megkeresni. Szerencsére együtt találta őket. Úgy látszik Kanga anyai ösztöne ebben a válságos pillanatban is működött, mert ő ugyan eszméletlen volt, sőt úgy is lehet mondani már nem is élt, de Zsebibaba hangosan szuszogott az erszényében. Legalább van valaki, - örült meg Mackó – „nem vagyok annyira egyedül. Majd Zsebibabának azt mondom, hogy Kanga csak alszik. Normális állapotban persze megértené a helyzetet, de a játék miatt az ő programozása sikerült legfurcsábbra. Igazán jól csak valamelyik másik programmal összekapcsolódva tudott működni. És a legjobb kapcsolódások Kanga és Tigris voltak”. Reménykedett, talán ők is ki tudnak hozni valami jót. Kangával együtt behúzta a többiek közé, és elgondolkodott mit is kellene tenni. Bagolyt még mindég nem akarta beavatni, bár szerinte RG már sejthetett sok mindent, talán tudott is, de még nem szólt. Mackó pedig várt, ha RG-nek nem fontos, ő minek törje magát, ő csak egy Cserkélyértelmü… Van dolga így is éppen elég, nem hogy még valakinek az akadékoskodásait hallgassa.

Épen azon gondolkodott, hogyan is helyezze el legcélszerűbben a testeket, mikor megérezte RG jelenlétét. Úgy tudott jelen lenni, hogy minden ízében érezte, ott áll mellette, de ha oda nézett, persze nem volt ott senki. De neki „szellemeskedhet”, ő nem szól. Makacs medve volt.

RG szuszogott Mackó háta mögött, köszörülte a torkát, hátha ráfigyel. De Micimackót az idegesítette mindennél jobban, hogy ide is be tud jönni. Pedig abba reménykedett, itt talán saját kuckót tud kialakítani. Valahogy ki kellene innen tiltani RG-t. Remélte a gondolataiba nem lát bele?

- Figyelj Mackó, szeretnék valamit mondani.

- Erre gondoltam én is. – oda fordult, ahol lenni-e kellett, persze ott csak levegő volt - Mondjad!

- Nagyon sajnálom, ami történt, de nem tehetek róla, a sugárzás valahonnan kintről jött. Arra gondoltam, nem jó amit most csinálsz, mert a Társaság majd…

- Nem érdekel a Társaság, engem a barátaim érdekelnek, mert Micimackó rendes medve, mindent megtesz a barátaiért, és azt gondoltam eddig, hogy Róbert Gida is hasonlóan gondolkodik. - A testeket összébb tolta, de vigyázva, nehogy Zsebibaba kiessen az erszényből. Próbálta magát vissza fogni, hogy ne legyen annyira indulatos. - De úgy látszik, ahhoz csekélyértelműnek kell lenni, hogy valaki csak a barátaira tudjon gondolni.

- Igazad van, de minket a Társaság küldött ki ide, és az eredményeknél semmi nincs fontosabb.

- Lehet, a Társaságnak nincs, de az ostoba medvéknek van, és ha valakinek nem tetszik, akkor jöjjön és gyűjtse ő az adatokat. – szándékosan átment azon a területen, ahol RG állt, vagyis állnia kellett. - Még a mézadagomat is neki adom. Pedig gondolhatod, milyen nehezen tudok lemondani róla?

- Most miért gúnyolódsz velem?

- Nem gúnyolódok, hiszen neked is tudnod kell, hogy Micimackó mindennél jobban szereti a mézet. Annál jobban csak a barátait, már persze úgy látszik nem mindet, mert sajnos vannak kivételek.

- De meg kell értened a helyzetemet, - szinte látta amint RG széttárja karjait, - én a Társaságot…

- Én meg a barátaimat, és gondolj arra, hogy egyszerű kicsi medve létemre, milyen nagyot csalódtam benned? Még az előbb megevett méz is kezd bennem megkeseredni. És nagyon jó volna, ha elmennél innen, mert ugyan nem látlak, de nagyon útban vagy.

- Gondolj arra, én le is tilthatnám mindazt, amit most teszel!

- Azt próbáld meg, nem tudom még hogyan, de kiürítem a memóriádat, és hogy valami haszna legyen, mézet töltök bele. Vedd úgy, most kikapcsoltam. Menj és tárgyalj meg mindent a Társaságoddal, ha ők neked annyira fontosak! Mi majd megoldjuk a saját dolgainkat.

- De nincs velük kapcsolatom.

- Akkor próbáld kiépíteni, de engem hagyj békén.

- Mackó béküljél már meg egy kicsit. Jobb volna, ha mi összefognánk!

- Fogjál össze a Társasággal, azokkal illesz össze. Az ő érdekeiket képviseled, a szegény medvéket és egyéb Pagonybeli barátaidat egyenlőre feledd el. Majd ha egyszer haza jutunk, akkor esetleg az érdekeinket képviselheted a Társasággal szemben. Hogy hogyan fogod csinálni, azt gondolom lesz időd kitalálni az úton. Még Bagollyal is megtárgyalhatod. – fújt egy nagyot és azzal az ötlettel kezdett foglalkozni, ami akkor villant fel benne mikor a mézről beszélt, ami megkeseredik benne. De sajnos csekély értelme igen rosszul működött, mert vannak olyan ötletek, amik csak felvillannak, aztán tovaszállnak, és hiába kapadozunk utánuk, annál messzebbre repülnek. Mint a pitypang pihéje – mondaná Malacka, - minél jobban kapkodsz utána, annál jobban elfelé repül tőled. Megrázta a fejét és nem értette, ez most miért jutott eszembe, hiszen a mostani Malacka neki soha nem mondott ilyet.

RG-t sikerült megsérteni, mert elment. De hogy Mackó ne érezze magát felügyelet nélkül, küldte Baglyot. Szerencsére távolról meghallotta a szárnyai surrogását és még időbe becsapta előtte az ajtót, már csak körmei csikorgását hallotta, ahogy a fémen csúszik lefelé.

Mi lehet azzal a mézzel? Erőltette az agyát, de nem akart előjönni az a jó ötlet, pedig saját külön ötlete volt. Micimackó külön kitalálása, amit nem talál. Ha most meg tudná tárgyalni Malackával, neki mindég olyan jó ötletei vannak, talán még Mackóét is megtalálná. De hát mindenki némán feküdt a kupacban. Egyszerre valami mozgást észlelt a szeme sarkából. Zsebibaba mászott ki az erszényből, és nyújtózkodott.

- Hú de nagyot aludtam, most legalább ekkorát kellene játszani.

- Majd kicsit később - hajolt le hozzá,- most sok dolgunk van.

- A dolog is lehet játék, ugye Tigris? - De hiába nézett Tigrisre az meg sem mozdult. - Mi van, Micimackó? Itt mindenki alszik, kitört az általános csendes pihenő?

- Hát az kitört Zsebibaba. Jó volna felébreszteni őket, mert beszélni kellene velük.

- Legalább Kangát, vagy esetleg Tigrist.

- Hát én nem tudok semmit sem tenni ennek érdekében.

- De én igen, csak segítened kell.

- Micimackó ahol tud segít, mit kell tennem?

- Mivel én vagyok a legkisebb, még Malackánál is kisebb, nekem minden nagyon magasan van, ezért ha felemelnél.

- Fel én, hova emeljelek és tegyelek?

- Elég ha Kanga vállára teszel, de talán még sokkal jobb volna, ha a homlokára szorítanál.

- Furcsa kérés, de ha valami jó sül ki belőle, miért ne! - És felemelte Zsebibabát. Szorosan Kanga homlokához nyomta ő pedig megkapaszkodott a füleibe, és homlokát Kanga homlokához nyomta. Egy ideig így lógtak egymáson, de nem történt semmi. Már kezdett zsibbadni, és arra gondolt, kis pihenőt kellene tartani, mikor halk hangon megszólalt Zsebibaba, vagy is, hogy ő szólt, de Kanga hangján:

- Valami baj történhetett csak nem tudom, mi, és nem tudom mi lett az én kis drágámmal?

Zsebibaba integetett, hogy Mackó is nyomja oda homlokát. Megtette, bár nem tudta minek. Mikor homloka az övékhez ért hirtelen eltűnt minden és egy végtelen fekete térben hárman voltak: Kanga, Zsebibaba, és Micimackó.

- Ha lehet Micimackó nagyon röviden mond el, mi történt, mert nekem egy pillanat alatt elsötétült minden, de előtte még villant egy hatalmasat. Látom az én kis drágaságom jól van, de a többiekkel mi van?

- Valami sugárzás volt erre gyanakszom, én itt a védett területen voltam, rám ezért nem hatott, de mindenki mást leterített, kivéve Zsebibabát, de ő sok mindent kibír.

- Igen én majdnem olyan erős és bátor vagyok mint Tigris.

- Drágaságom, hagyd, hogy Mackó beszéljen.

- Ennél többet én sem tudok. Esetleg még annyit, hogy RG a Társasággal tart, vagyis inkább tartana, de nincs kapcsolata.

- Az jó, ha nincs kapcsolat – mondta Kanga,- mert akkor tőle is könnyebb megszabadulni, és persze Bagolytól is. Micimackó ha megkérhetnélek, nyúlj le a szabad kezeddel és légy szíves Nyuszit felemelni, hogy az ő homloka is ide férjen.

- Homlok tanácsot tartunk – lelkendezett Zsebibaba.

- Csak tartanánk, mert Nyuszi mindég kicsúszik a kezemből. Tudod Kanga, én már régen mondom minden rendes munkához legalább három kéz kellene- Aztán szétesett a kép, megint a kamrában voltak, mindenki mozdulatlan, csak Zsebibaba próbált visszamászni és újra megfogni Kanga füleit. Mackó intett neki ne erőlködjön. Inkább mindenkit lefektetett sugárirányba és fejeiket összetámasztotta. Magának is hagyott helyet, miután lefeküdt, jelzett Zsebibabának, hogy kússzon a vállára és nyomakodjon oda a füléhez. Ő nagy igyekezettel gyalogolt végig Mackón. Mikor homloka a füléhez ért újra megjelentek a társaink, de mostmár mindenki, még Bagoly is, bár ő kicsit ködös volt.

- Ha már ilyen szépen összejöttünk, meg kell beszélni, hogyan tovább.

- Igaza van Mackónak – mondta Malacka. – ugye Mackó elmondod, mi is történt?

- Majd elmondom én, - szólat meg Bagoly. Most hirtelen Nyuszi szólalt meg.

- Tudod Bagoly az a ti legnagyobb bajotok, hogy mindég utólag tudtok csak okosak lenni. Utólag mindent szépen és okosan el tudtok magyarázni. És RG, még nálad is nagyobb mester ebben. Még szerencse, hogy a világ haladása nem rátok van bízva, mert akkor talán a mostaninál is jobban be lennénk fürödve.

- Most meg miért rám dühöngsz? Én csak Bagoly vagyok, semmi más.

- Igen, mikor baj van, akkor mindnyájan csak egyszerű baglyok vagytok, majd más elviszi a bajt a hátán, esetleg még parancsokat is tudtok osztani, meg szabályzatot idézni. Nem érdekelnek az utólagos magyarázataid, maradj csöndbe, inkább Mackó mondja, ő velünk együtt van a bajban, nem bölcselkedik feleslegesen. - Bagoly sértődötten a háttérbe vonult, most szinte csak sejteni lehetett.

- Hát én mondhatom, de tőlem aztán nem sok újat tudsz meg Nyuszi. Mikor már kijöttem a kamrából, mindnyájan halottak voltatok, kivéve Zsebibabát, de rá csak később találtam. Még szerencse, hogy az agyatokkal tudok beszélni, mert a testetek teljesen halott.

- Az is lehet, hogy valami selejt anyagból hoztak bennünket össze, mert úgy olcsóbb. A Társaságnak nagyon fontos, hogy nagy legyen a haszon, mindenki ott takarékoskodik, ahol tud. – mondta Füles lemondóan. – tudom nem szabad a Társaságot szidni és nem szabad kifogásokat keresni, és nem lehet senkit a nevén szólítani, de hát én csak egyszerű szamár vagyok, engem az ilyen dolgok megzavarnak.

- Engem meg kimondottan idegesítenek – Nyuszi olyan indulatos lett, hogy pár pillanatig még a kapcsolat is megszakadt, Zsebibabának kellett oda ugrani és visszahúzni a fejét a körbe. - Ha szuszogsz, ha unod a répát, ha van kalapod, ha nincs kalapod, mindenért büntetőpont jár. Ha tudom, hogy ez lesz, dehogy jövök el erre az útra. Maradok otthon és művelem kertecskémet.

- De Nyuszi, volt szerződés is – Kanga békítőleg szólt közbe.

- Persze, hogy volt, meg annak apró betűs része, amit én azon melegében nem tudtam elolvasni, mert nem volt ott a szemüvegem és annyira hiú voltam, meg hülye, inkább aláírtam.

- Ne korhold magad – szólt Malacka – én láttam és mégsem olvastam el. Mert mindenki azt hiszi, hogy a fontos dolgokat nagybetűvel, a nem fontosakat meg kisbetűvel írják. És ezt a Társaság is tudja, és ősidők óta minden Társaság tudja, csak mi bolond halandók reménykedünk az ellenkezőjébe.

- Miután eléggé megsajnáltuk magunkat - szólt Micimackó - akkor talán ki kellene valamit találni, mert igen szorult helyzetbe vagyunk.

- Én kijjebb is húzódhatok – szólt Füles békülékenyen.

- Most nem erről van szó, inkább aludj, majd a végén felébresztünk – idegeskedett Nyuszi - Haladni kéne.

- Akkor noszogasd a hajót, az majd halad - szólt Bagoly a peremről, de szerencsére ezt csak Mackó hallotta.

- Nekem volna egy ajánlatom, az a védelmet is megoldja és talán átmenetileg valami hasznot is hoz – Kanga egészen halkan tette meg ajánlatát, utána nagy lett a csönd és mindenki várta a folytatást.- Kicsit ő is várt, csak annyit, mint aki most szedi össze gondolatait, aztán elmondta mi jutott eszébe. - Azt biztosan ti is tudjátok, hogy ultra sebességnél a vezérlést át kell állítani. Ekkor lép életbe az „anyaméh effektus”. Így mindenki mindent ki bír, hát azt hiszem ez most pont az a lehetőség, hogy megpróbáljuk.

- Én már nem húzgállak benneteket sehova, tudod te Kanga, hogy Füles milyen nehéz?

- Nem is kell senkit húzgálni, itt kell megvalósítani, és nem a vezérlőbe. A patronokat és a szivattyút át lehet hozni, az sokkal könnyebb, mint Füles.

- Talán még én is tudok valamit segíteni - ajánlkozott Zsebibaba.

- Tehát Mackó áthozod ezeket a szerkezeteket, mi itt maradunk továbbra is, elárasztasz bennünket a géllel, és ezt a bárkát megfordítod és rábeszéled a gyorsabb haladásra.

- Mért nem lehet megcsinálni mindezt gél és egyebek nélkül? – értetlenkedett Tigris.

- Mert akkor vékony szőnyeg lenne belőlünk, vagy tapéta a kabin falán.

- Jaj! most jut eszembe – kottyantott közbe Malacka -, egyszer láttam egy nagyon régi mozit, abba mikor teret váltottak, minden össze visszarázkódott, és aki nem kapaszkodott rendesen, az bizony kiesett a kényelmetlen székéből.

- Úgy kell neked – korholta Nyuszi-, miért nézel űrponyvát. De ezt én is ismerem. Kapaszkodjon mindenki, mert göröngyösek a kozmosz végtelen útjai.

- Olyan szépen mondtad – lelkesedett Malacka -, mintha Füles mondta volna.

- Akkor ti csak beszélgessetek tovább – ajánlotta Micimackó -, mi Zsebibabával elmegyünk, elhozunk mindent, ami kell, aztán alá merülünk.

Mikorra Micimackó és Zsebibaba visszaértek, látszott a testeken, hogy valami baj van, mert elmozdultak. Nem nagyon, csak egy kicsit, bár a halottaktól ez is szép teljesítmény volt.

- Először talán be kellene hozzájuk hallgatni, mi is van, csak akkor érdemes folytatni – ajánlotta Mackó, és Zsebibaba rábólintott. – gyorsan oda nyomakodtak a többiek közé.

- De Najgelnek hiába beszélek, ő csak lázadozik – hallották Füles hangját.

- Te pedig megalkuvó vagy Frederik, vedd tudomásul ebben a válságos állapotban tojok a büntető pontokra is meg a Társaságra is, ha vissza jön Max azonnal...

- Már itt vagyok Nyuszi – szólt Micimackó – de nem értem miért borítottátok fel a játékszabályokat? Annyi lesz a büntetőpontunk, hogy a végén még mi fizetünk a Társaságnak.

- Fizetünk vagy nem, engem nem érdekel. Mert ha sokat vacakolunk, a testünk után az agyunk is bedobja a törölközőt, és akkor csak egy nagy halom bomló, vagy fagyott fehérje ér haza valamikor, a Társaság kebelére. De nincs az a büntetőpont mennyiség, amiért én hagyom, hogy itt dögöljünk meg.

- Mi történt míg oda voltunk? – kérdezte Zsebibaba.

- Igazán nem tudjuk pontosan, de azt hiszem – gondolkodott el Kanga - mintha megjelent volna a Társaság, de csak érzékelni lehetett őket. Nem szóltak. Szétnéztek a halottak felett.

- Micimackó! Nyuszi olyan dühös volt, hogy szinte elhat a hangja -, te még élsz és észnél vagy. Nyúlj bele a zsebembe, ott találsz egy répát, hámozd meg kérlek. Micimackó nem tudta, Nyuszi most bolondozik vagy akar valamit, vagy ez már az utolsó kívánsága. És a haldokló nyulaknak is meg kell adni az utolsó óhajukat. Csakugyan ott volt a zsebében a répa. Olyan egyszerűen lehetett hámozni mint egy banánt. Mackót annyira elfoglalta a hámozás, egészen megriadt mikor Nyuszi hangját meghallotta a fejében. Mivel a hámozáshoz nyitva tartotta a szemét, így olyan érzése volt, mint akit hátulról, megijesztenek.

- Ha kész vagy, kérlek dugd a számba a répát.

– Azonnal – szólt Mackó megilletődötten, mert nem akarta elhinni, hogy Nyuszi már ennyire közel jár a véghez. Egy kicsit kézzel még átdörzsölte a répát, hogy szép tiszta legyen, aztán Nyuszi fogai közé nyomta. Pár rövid percig csak Nyuszi rágcsálását lehetett hallani, majd hirtelen vidáman megszólalt.

- Na most annyi a Társaságnak, nem fognak tovább hallgatózni, sem RG-nem dugja ide az orrát.

- Mit csináltál?- kérdezte Malacka kíváncsian.

- Azt is mondhatnám, hogy feldugtam a Társaságnak egy répát, hogy tudjanak mivel foglalkozni. Most vége a játéknak és Maximilieméknek, lehet sürgősen életet menteni.

- Ha már ennyire jól összejött minden, nem kellene megpattannunk? – Tigris kérdése hirtelen csattant. Mindenkinek kicsit bent akadt az amúgy sem létező lélegzete. – Figyeljetek ide! Most mindenkitől függetlenek vagyunk. Nincs játék, nincs Társaság, csak mi vagyunk a hajó, meg a nagy büdös kozmosz. Elmegyünk és újra kezdünk mindet.

- Talán meg akarod keresni a Százholdas Pagonyt?- bukott ki Fülesből a kérdés. –

- Jó is lenne – gondolkodott el Kanga – csak az a baj, hogy nem tudjuk, milyen helyzetben leszünk, mire kikeveredünk ebből az állapotból. Még az is meglehet, hogy hálát adhatunk a Társaságnak, ha megmentenek bennünket. És azt se feledd, a testeink ott vannak náluk. Én nem szeretnék robottestben élni hátralevő életemben. Valahogy ragaszkodom az eredetihez.

- Ez lehet csak megszokás is. – mondta Malacka-, hiszen az én testem pont annyira fáj, ha beszorulok valahova, mint az eredeti. Én jól el vagyok vele.

- Kangának igaza van – szólt Micimackó. - Sajnos nem tudunk olyan messzire menni, hogy el tudjunk szakadni a Társaságtól. Mert nem tudom, de elképzelem, ha már ennyire átalakítottak bennünket, biztosítékokat is belénk építhettek. Mivel nem hiszem azt, hogy mi lennénk az elsők akiknek ilyen dolgok megfordultak a fejében. Azt tudjuk, hogy a testünket manipulálták, persze csak a játék miatt. De azt is feltételezem, hogy a játékot a manipulációk elfedésére találták ki. Nem hiszem, hogy a Társaságnak érdeke fűződne hozzá, hogy mi jól szórakozzunk.

- Vagy ha igen – szólt közbe Nyuszi – akkor nem volnának büntetőpontok.

- Akkor most engem demokratikusan leszavaztatok? – Tigris hangjában keserűség bujkált.

- Nem szavaztunk le Tigris- mondta Mackó – csak mi egy kicsit elgondolkodtunk, és tudjuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Azt is mondhatom, ha jól körülnézünk becsületesen ki vagyunk mindenkinek szolgáltatva. Gondolkodtak arról, hogy csak azt a keveset tudjuk cselekedni, amit lehetőségként meghagytak nekünk. Van a Társaságnak akkora hatalma, hogy bármikor szőröstől-bőröstől el tudnak bennünket tüntetni az utolsó személyig.

- Még engem is?- hitetlenkedett Zsebibaba.

- Téged drágaságom még könnyebb is, mivel kicsi vagy - vigasztalta Kanga.

- Akkor a mi lázadásunk hamvába hólt. – állapította meg Füles – pedig szép lett volna megtalálni a Százholdas Pagonyt, és nyugodtan békében élni.

- Ha soha senkivel nem kötöd össze a bajuszt, ami neked sokkal könnyebb mint nekem, nyugodtan és békében élhetsz. – mondta Nyuszi.

– Ha már itt tartunk – mondta Zsebibaba, miközben szorosan bekúszott a fejek közé. – én azt mondom, mindenki nyugodjon bele abba ami van. Most befagyunk, Mackó majd vigyáz ránk, és haza megyünk. Aztán majd lesz, ami lesz. De szerintem gyorsan cselekedni kell, mert a kölcsön testeink után a saját, manipulált vagy nem manipulált agyunk is rámegy a várakozásra.

- Igazad van Zsebibaba. – mondta Micimackó. - Mi még mozgékonyak vagyunk és tudunk cselekedni, és senki nem akadályoz bennünket. Nincs Társaság, nincs RG, még Bagoly sincs. Most elteszek mindenkit befőttnek. Majd otthon aztán megnézzük ki romlott meg, ki nem. Én reménykedem, hogy mindnyájan épségben haza érünk. Hiszen a meséknek jó vége szokott lenni – tette hozzá, hangjában fanyar árnyalattal. -Majd ha felvettük a jutalékot, akkor lehet lázadozni. Most csak élni kell.

Zsebibaba már húzta is a tömlőket, Micimackó pedig ráillesztette a szivattyút a palackokra. És nyugtatgatta a többieket, hogy miközben majd itt üldögél mintegy őrmedve, védő szárnyait föléjük terjeszti, és néha-néha beszélget is velük, hogy ne unatkozzanak.

- Mackó valami baj lehet, mert Nyuszi szokatlanul elhalkult – Zsebibaba a műszerekkel babrált – még az agyhullámai is kezdenek változni, átíródni. - Aztán már nem is beszélgettek, csak nagyon gyorsan megtettek mindent amit jónak és hatásosnak gondoltak. A gél lassan kitöltötte a fülkét. A testek lent az alján mozdulatlanok voltak, Zsebibaba elfoglalta a közvetítő helyet, és Mackó a kupac fölé telepedett. Őt is körbe fogta a gél. Olyanok voltak mint egy akvárium furcsa halai. A gél behatolt a tüdőkbe és minden belső szervet is átitatott. Már csak a gondolatok közlekedtek szabadon, minden más bele fagyott a gélbe. A hajó átkapcsolt, mert a gél automatikusan vezérelte. Bagoly még akart valamit tenni, hogy megakadályozza a fejleményeket, de kívül rekedt mindenen. RG hirtelen felébredt, és információ özönnel bombázta a kamrát, de semmi nem hatolt át rajta. Mintha vigyázott volna az alvókra. Még próbálkozott egy ideig, majd elküldte vészjelzését a Társaságnak. Szeretett volna mindenkitől bocsánatot kérni, sajnos aki főnök lesz az bele felejtkezik a neki jutatott játékokba és elfelejti barátait, ez most eszébe jutott és visszamenőleg is igazat adott Mackónak. Csak reménykedett, baj nélkül haza érnek. Mert mindenki még fagyottan is nagyon fáradt lehetett. A falakon a Százholdas Pagony télbe fordult, a kopasz ágakra hó hullott. És RG arra gondolt, talán neki is el kellene gélesíteni magát. De csak hibernált, és a legtartalékabb tartalékra kapcsolt.

Mackó is bele dermedt a gélbe, az átitatta, már csak gondolatai mozogtak. Eszébe jutott, RG üzenete bevált, ha akart ha nem akart itt a téli álom, aludni kell. Még a méz is jól jött, mert most sokáig csak gondolatai lesznek, sem mozgás sem evés. A többiekre gondolva, lassú Uhgt-meditációba kezdett. Először magába érezte szétáradni a szeretetet, majd mikor kicsordult, a többiek felé irányította. Ha nem is a saját békéjükbe, de Mackó teremtette békében aludtak. És mindenki mindenkit szeretett, ha akarta, ha nem. Maximilian-Mackó arra gondolt, hogy kint irgalmatlan és végtelen a sötétség. Örök este, mely már szinte megfogható. Körben csillagok, napok, pillanatok, zuhogtak, de ő csak annyit gondolt: késő van, éjszaka is talán, és ki tudja, virrad –e még, hátha nem nyel el a kátrányos örök sötét.

De körben a Pagony fái és bokrai, levelek helyett fehér hóvirágokat nyitottak és lassan hózott az ágakra. Maximilian-Micimackó búcsúzott szerepétől, de bízott abban, hogy a mese úgy végződik, mint a mesék szoktak:

még ma is élnek…