Apatikus Firkász

Banál anál

(koorkép)

Ha a világ mű, a legművibb benne a valóság.

Most kezdődik. Nő kell, és/vagy technika.

Kiveszlek, kiveszem, kölcsönözlek, kölcsönzöm magam neked. Izgatnak a dizájnos androidok. Belenézek a programodba, feltöltelek, lehívlak, előjelet cserélek combjaid között. Te vagy a legjobb mechonom, nálam itthon vagy. Itt hon, itt az én világom. Combjaid között a világ, hegynagyságú vágyak, utána csak koszos masina. Ha nem vagy, csak te kellesz, ha vagy, mindjárt utánad vagyok. Tudom, hogy mechanika és praktika van bársonyos bőröd alatt, de csak te kellesz. Mások rakták beléd elvetélt hímek ötleteit, egyszerre többen vagyunk, te vagy a mi nyilvánosházunk. De ha mindenkié vagy, miért pont az enyém legyél?

Visszaadlak, vissza a polcra, porosodj ott, mint egy régi kódex. Essen beléd a könyvtár- fa-szú! Nem lapozok beléd. Mások igen. Lehívják fájlaidat, kicsomagolnak, beszúrnak, formáznak, új programokat tömörítenek beléd. Hiába, nőstény droid vagy, hosszúcombú, ha kezeim közé kerülsz, szét dizájnollak. Leporollak, kikeféllek, szép leszel, csillognak a szemeid, színes kontaktlencséket cserélek rajtad. Álomszerű lesz a pillantásod, csak engem látsz. Én nem látlak téged, mert beléd zuhantam. A szerelem sötét verem, de nincs semmi a kezemben. Droidot szeretni pszichiátriai nonszensz. Non szex vagyok, de csak utánad.

Elhagylak, soha nem hozlak ki magamnak, magamat a sodromból, mivel soha nem hozlak, nem kell visszavinnem téged. Ott porosodsz a polcon, nem fújnak le, nem kefélnek ki. Poros, avítt leszel, kibernerotikus roncs, túlhaladott program, bedugult verzió. A vírusvédőt is kiveszem belőled, mindent kiveszek, mert semmi nem a tiéd, te csak kölcsön vagy, és mindent kölcsönkapsz.

Ha borús vagyok, sötét a napom, megtagadlak, de aztán háromszor kukorékol kakasom, és rohanok hozzád, mert te vagy az igazi. Masina, mese-masina, Messalina. Angyalgép. Nem kérsz semmit, csak programot adsz. Ha vagy, mindig van programom. Variációid tőlem kapod, és én átkonvertálva vissza. Oda, vissza retúr, és egyre gyorsabban.

A pszichiáterek kopaszra tépik a hajukat. Bőrfejűek tudománya. Tudomány a bőr alá. Anál science. An-sci. Anci, Anál-Amál, te vagy az igazi. Ancugom. Beléd húz a huzat. Nem lehet kibeszélni belőled. Androidot is lehet szeretni, de kívánni minden esetre. Más esetre is igen, de erre az esetre nagyon. Gépvágy, de jó gép.

Elmeséled, két futtatásom között kik-mik történtek veled. Felismerem hálózatodat, bejárom, rajtad keresztül. Mások program töredékeit használom, ez felizgat. Mindig szerettem a másságot, de csak veled. Benned felejtett, nemtörölt álmokat együtt álmodjuk újra. Beléd fúródom, beborítasz, fölém sátorozol. Kis tornyokat emelek tiszteletedre. Szétrakott vágólapjaidról csemegézek. Kicsi mazsolákat tuszkolsz ajkaim közé, én is viszonzom. Banánérlelően meleg vagy.

Most. Nő kell, és/vagy technika.

Tudom a katalógus-számodat, ismerem a polcodat, öntudatlanul ütöm be kódszámodat, rád jár a kezem is. Tudatában vagyok annak, hogy ez eltévelyedés, de körülöttem klónok vannak, szeretet-chipiek, erotik bölcsők, növeszthető- retardálható utódok. Minden bizonytalan, csak a gépek biztosak, az  élőkből  ha kiszerelem a segédanyagot  buta gépek válnak. Nekem okos gép kell, akivel társasan vagyok magányos, és nincsenek bonyodalmak, nem kell hallgatnom, hova vezet kapcsolatunk. Semmi nem vezet sehova. A sehovából nincsenek utak.

Leveleket gondolok ki számodra, beléd írom elvetett, elvetélt vágyaimat. „Én írok Önnek”. Kiveszem titkos chipemet a szemed mögül, és olvasom mások sehova- nem-címzett üzekedő üzeneteit. Idegen programokkal szeretkezem rajtad keresztül. Mikor visszaadlak, mindig bemérik, nem rongáltalak-e meg. Te rongálsz engem, ha nem vagy velem. De „egyedül hallgatom tenger mormolását”. Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled, hogy senkivel leszek, vágyaimtól semmivé leszek. Bármi történhet, veled nem történt semmi, talán csak velem. Vágyeszterga, kívánságaim forgácsolója. Vékony hím-vesszővé faragsz, sorjámat elsimítod, polírozott mutató pálca. Csak rád és beléd mutat. Néha matat.

Ez. Nő kell, és/és technika.

Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled, hogy senkivel leszek, vágyaimtól semmivé leszek. Látod, már ezt is unom nélküled. Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled, hogy senkivel leszek. Színház vagy az életemben, egymásba beülünk. Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled, hogy senkivel. Nézz ki magamból, lásd magad. Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled. Olajod véremmel összefolyik, egymásba lihegünk. Veled egyedül tudok lenni. Leveleket habzsol az idő, vértanú virágok hullnak. Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled, hogy senkivel leszek, vágyaimtól semmivé leszek. Felettünk ül a semmi, fagyott mosolyú ujját lefelé fordítja. Veled egyedül… Elakadtam benned, magamban. Nincs kegyelem. Veled egyedül tudok lenni, úgy vagyok veled, hogy senkivel leszek, vágyaimtól semmivé leszek.

Erotik panelod a falamon lóg, nézem ma, szturbálok, de holnap talán nem. Mert majd megint nem kellesz, magamnak sem kellek. A világnak sem. Magamra zárom ajtóimat, és szeretet chippel lövöm be magam. Elönt a szeretet, a falakról folyik le, fürdőkádam tele van vele, belecsobbanok, belefulladok. Tüdőmből majd ezt mossák ki a kórboncnokok. „Mielőtt az idő sodra elragadta, előtte megfojtotta a mű-szeretet.” Megállapítás. Ha minden mű, te miért nem lehetsz valóságos? Belőled nem kell semmit kiszerelni, beléd nem kell semmit beszerelni. Nem kell szeretni, csak használni kell. Használd, légy boldog és lépj tovább. Egy áru vagy a végtelen tömegből. A cél szentesíti az eszközt, te eszköz vagy, én vagyok a cél, szentesítve szétlövöm tízes köreidet.

Ha távol vagyok, vissza szeretnék menni. Folyamatosan kikölcsönözlek, mert a vágy talán jobb a beteljesülésnél. Vágy bimbókat hajtok, rád hajtok, összezöldülünk, kibékülök magammal. És ha már vagy, ha már itt vagy, arra használlak, amire vagy, mert vagy, ha nem volnál, vágynék rád. De vagy, ezért magamévá teszlek, belém szervülnek programjaid, módosítják, felülírják vágyaimat, újak keletkeznek. Újra próbálkozom, megint variáció, végtelen úton végtelen kövek. Nem tudom a magam vágyai után járok-e, vagy kis mókusként rohanok vaginádban körbe-körbe.

Sokszor arra gondolok, csak „ezedet” kellene kikölcsönöznöm. Ide sűrűlt lényeged, lényed. Le a körítéssel, fel a barikádra. A lényeg kis helyen elfér, mindig kéznél vagy, célszerűség, elegancia és hatékonyság mindenek felett. „Nem kell hozzá vezeték, elemről is működik, bármilyen krém megteszi, útra is magával viheti. Örök élet és három nap.”

Ha utánad és magam után vagyok, a „személyes nirvánám” pillanataiban dúdolgatok.

„szabvány világban,

szabvány a lélek,

szabvány az élet,

már nem élek.”

Megnyugtató és biztonságot ad.