Leírás

Amatőr írások elemzése, kritikák esszék.

Címkék

Friss topikok

  • kertesz100: @powerage: Nem moderáltalak ki, mert itt vagy. És érdemben is tudsz valamit mondani a dolgokról, v... (2012.04.02. 11:29) SF magozok
  • kertesz100: Ez egy régebbi írásom, ami már megjelent az sfportal.hu oldalon. Úgy érzem ennek itt is helye van. (2012.04.01. 15:51) Kései sirató

Archívum

2012.04.03. 14:10 kertesz100

ZUHANÁSJÁTÉK 23

Univerzumok

 

A Kapitányt már csak egyetlen módon lehetett megmenteni: ha teljes tudatát a Gépnek adják. Ilyen eddig még soha nem fordult elő, de ezen az űrhajón, csak ez az egy módszer tartogatott némi esélyt. Ezt a Gép javasolta. A legénység beleegyezett, mert szerette a Kapitányt,

„Még egy bogárnak sem tudna ártani, a szívjóság mintaképe, a legjobb Kapitány” - mondogatták róla.

A transzmisszáció után a testet elégették a tükörreflektorok között. A kíváncsi Gép pedig elmélyült vizsgálódásba kezdett. Három nap elteltével összehívta a legénységet.

- Rendkívüli bejelentésem van! Három napja egy új Univerzumot tanulmányozok. Egyetlen személynek lehetővé tudom tenni a benne való utazást és a visszatérést.

A legénység meglepődött, de a kíváncsiság még nagyobb volt.

- Legjobb lesz, ha sorsot húztok - ajánlotta a Gép-, régi módszer, de teljesen pártatlan.

Mindenki bedobta hát személyi kódját egy űrhajós sisakba. Azt az egyetlent a Gép emelte ki és zengő hangon felolvasta.

A szerencse a legfiatalabbnak kedvezett. Mindenki irigyelte a teljesen új lehetőségért és kalandért. Mikor a Gép mindent elrendezett, lekísérték az Átalakítóba. Az indulás után a tok pillanatok alatt szivárványfényben rezgett szét a térben. A többiek számára csak a várakozás maradt.

Három nap múlva a Gép megkezdte a negatív számlálást. Az utazó visszatért. A legénység ott szorongott a fémajtó előtt.

A tokból egy ősz aggastyán lépett ki. Lassan szinte tétován mozgott, riadtan kémlelt körbe-körbe. Mikor társait észrevette, felcsillant szemében a felismerés fénye. Feléjük indult. Mikor már közel volt, suttogva megszólalt:

- Soha, senkinek ne higgyetek, jó ember nincs, mindenki világa szörnyűségekkel van tele.

Arcán csorogtak könnyei, Úgy sírt, mint akitől egy gyönyörű álmot vettek el.

Szólj hozzá!

Címkék: Novellák


A bejegyzés trackback címe:

https://apatikus-firkasz.blog.hu/api/trackback/id/tr324361172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása