Hulló álmok
Három nap után találkozott csak a csodával, pedig állandóan kereste. Sokat hallott arról, hogy a bíbor nap alatt aranyálmok laknak, de eddig még nem találkozott velük. Mikor ráeszmélt, hogy miért, belátta, egyetlen álmot bizony nehéz lesz találnia.
Az álmokat a csizmája alá simuló homok adta. A bíbor alkonyok után ezüst szellő fodrozta a hűvös homokszemeket. A felmarkolt homokot homlokához emelte, de nem álmot látott, csak képek zuhatagát, örvénylő kaleidoszkópot. Egyetlen álmot sem látott igazán.
Kezei közül lassan pergette a homokot. A képek vízesése is lassan, patakká, majd csermellyé lassult. Egyetlen szemcse az álom ringó kis tavát mutatta. Homlokához szorította. Csodás képeket, tájakat látott, tisztán, élesen, mint gyermekkora arany rétjeit és futó felhőit. A világ végtelenné vált.
Később kíváncsi lett és váltogatta a homokszemeket. Minden szemcse más álmot álmodott. Nem tudott a változatossággal betelni, Ruhája zsebeit mohón telelapátolta. Hátralévő élete minden napjára; éjjelére szerzett magának álmot.
Indulnia kellett, a hajnal első sugaraira hajója messze szállt. Most már nem bánta, hiszen gazdag volt, az álmok királya.
A felszállás utáni éjjelen érte a keserves csalódás. A parányi szemcsék csillogóak, de halottak voltak, Nem szóltak hozzá., Továbbra is magának kellett megálmodnia régi álmait-
Álomkirályból így lett az álmok koldusa. Hosszú éjszakákon át, nyitott szemmel bámulta a mennyezetet, ujjai közt pergetve a halott homokszemeket. Majd valamikor, egy másik bolygón belehinti őket a feltámadó szélbe. De az még soká lesz. Addig reménykedik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.