Exodus
Ez az út volt a leghosszabb az Emberiség történetében. Akik elindultak, tudták, már soha nem térnek haza. A hajót gyermekeik, és azok gyermekei vezetik tovább. De az út nagyon hosszú volt.
Az emberek egymás után meghaltak. A hajó egy ideig gazdátlan maradt. de, a tudatra ébredt patkányok nem hagyták veszni a célt. Sok-sok nemzedékük szolgálta a hajót. De az út nagyon hosszú volt.
A Patkányok is kihaltak. Ám a csótányok ekkor már tudták mindazt kezelni, ami az út folytatásához kellett. Igen sokat tettek a cél eléréséért, de ők sem tudtak elég sokáig szaporodni. Az út nagyon hosszú volt.
Őket az értelmes baktériumfelhők követték. Egyre többet ismertek meg az útból és a célból. A befogadó kozmosz is egyre több titkát tárta fel. De az út nagyon hosszú volt.
A baktériumok után csak a vírusok jöhettek, Ők bírták a legtovább. Értelmes felhőik uralták az egész hajót, mert minden egyedüket egyetlen akarat kormányozta-, így ők nemcsak a célt érték el, hanem vissza is hozták a hajót a Földre.
Elérkezett az ünnepélyes pillanat-, kinyíltak a zsilipek és a két értelmes vírusfelhő találkozott. Sokáig és boldogan folytak egymásba. És közben hálásan emlékeztek. Talán az emberre? Vagy valami másra! Hiszen az Ő emlékezetük, sem terjedhet, az idők legmélyéig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.